A Kádár-korszak egyik legtöbbet vitatott „vívmánya” a panellakotelepek. A közel 35-45 évvel ezelőtt ún. iparosított technológiával házgyárakban előre gyártott, átlag 55 nm alapterületű lakások sok kívánnivalót hagytak maguk után.
Rossz hangszigetelés, magas rezsiköltség, kis mozgástér, vegyes összetételű lakóközösség, sivár és monoton külső megjelenés, parkok és parkolók hiánya, a közösségfejlesztés és közművelődési lehetőségek késése stb. Mégis: az 1970-es, 1980-as években gombamód szaporodó lakótelepek panellakásaiba – az egyes területek olykor kényszerű szanálását követően, vagy jobb híján – emberek százezrei kényszerültek beköltözni.
Ma Magyarországon kb. 2 millióan, a kerületben élők közel egy harmada lakik panelban.Kerületünkben elsőként a Szabótelepen (Ady Endre út, Árpád utca, Zsák Hugó utca, Kossuth Lajos utca) jelentek meg panelházak az 1970-es évek első felében. Az egykori 2. sz. Házgyár (Ferencváros) termékeként épültek föl az Ady Endre út legelején és az Árpád utcában található középfolyosós, erkély nélküli, zömmel másfélszobás lakásokkal teli 11 szintes lakóépületek.
A dán Larsen-Nielsen technológiát alkalmazó házgyár ekkortájt egy három lépcsőházas szalagházat is fölhúzott a „híres” LOTTÓ-ház tövében. (A névadó sárga neonreklámot időközben leszerelték a toronyházról.) Ez utóbbit már a Dunakeszi határában lévő székesdűlői 3. sz. Házgyár gyártotta le. A legmagasabb csepeli (panel) épület gyomrában három lift – ebből egy teher – , s emeletenként 16 (!) lakás található. További érdekesség, hogy a nagyobb lakás mindkét szobájához külön lodzsa tartozik. Ebben a paneltoronyban egy kisebb falu „lakik”.
A szovjet technológiával termelő házgyárból az Újpalotai lakótelepnél is fölhasznált típusokat hozták az Ady Endre útra: erkélyes, másfél-, 1 + 2 fél-, 2 + fél-, illetve 2 + 2 félszobás lakások találhatóak a kerület legrégebbi paneldzsungelében.
A hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején épült a legtöbb panel Csepelen. A ferencvárosi épületelemgyár egyik „közkedvelt” típusát, a „kf/10”-es jelzésűt (1 + 2 félszoba erkéllyel, illetve másfélszoba erkély nélkül) – mint oly sok kerületben – Csepelen is előszeretettel használták az építtetők: példa erre a Víztoronnyal szembeni, 1980-ban átadott tízemeletes ún. „cikkcakk-házak” és a Kis-Duna partján elterülő Királymajori lakótelep.
Ezzel közel egy időben épült föl – a 4. sz. Házgyárból (Budafok) kikerülő jellegzetes négy-, illetve tízemeletes, szalag- és toronyházaival – Csepel-Belváros (Kossuth Lajos utca, Táncsics Mihály utca, Fürst Sándor – most: Petz Ferenc – utca stb.) betonrengetege is. A Kiss János altábornagy és a Petz Ferenc utca szalagházai különösen hosszúak, mivel egy lépcsőházhoz 110 (!) lakás tartozik.
Az 1980-as évek elején adták át a négy- és háromemeletes tömbökből álló ún. ÁMK-lakótelepet (Völgy utca, Bánya utca, Nyírfa utca, Óvoda utca stb.) amelyet a Kecskeméti Házgyárból szállítottak ide. A kellemes, parkokkal övezett, emberléptékű lakótelep akkoriban sok lakó és kritikus elismerését váltotta ki.
Csepelen az utolsó „paneléra” a nyolcvanas évek végére tehető. Az ekkortájt átadott épületeken számos „újítást” vittek véghez az építtetők. 1987-ben készültek el a Zrínyi utcai robusztus tízemeletesek egy-, két-, illetve háromszobás erkélyes lakásokkal. Érdekesség, hogy a földszintre üzlethelyiségeket terveztek. Csillagtelepen (Nap utca, Zöldfa utca stb.) a Győri Házgyár alul narancssárgára és zöld színűre mázolt, négy-, illetve tízemeletes panelépületeit húzták föl. Itt már korszerűbb, műanyag nyílászárókat használtak a kivitelezés során. Nem feledkeztek meg az autótulajdonosokról sem: a földszinten néhány garázst alakítottak ki.
forrás: 21keruleti-hirhatar.hu.hu
