Gesztelyi Nagy Zsuzsa munkáin színekkel telnek meg a monoton házsorok.
A panel lakótelepekről mindenkinek megvan a véleménye, hiszen a Kádár-kor három évtizede alatt Magyarországon százezrével jelentek meg a sokszor kis alapterületű lakások, amiknek egyetlen célja volt: költséghatékony módon megoldani a második világháború óta egyre szorongatóbb lakáshiányt, amin a jobb megélhetés érdekében a kistelepülésekről nagyvárosokba költöző családok magas száma is csak tovább nehezített.
A dán Larsen-Nielsen rendszer, illetve a szovjet technológia felhasználásával született otthonok ma is eleget tesznek a feléjük támasztott alapvető elvárásoknak – az apró konyhák és fürdőszobák persze nyilvánvalóan nem lettek nagyobbak. Az elmúlt évek felújításainak, illetve utólagos szigeteléseinek köszönhetően pedig már színes tömbökként léteznek a városszövetekben.
A rendszerváltás előtt természetesen teljesen más volt a helyzet, így a szürke, vagy pasztellszínű házakat csak apró részletek különböztették meg egymástól. A fantáziának ez nem szabott határokat – kitűnő példa erre a festőművész Gesztelyi Nagy Zsuzsa, akinek több sorozatát is a debreceni Ibolya utcában töltött gyerekkora során megismert óriások inspirálták.
A sokszor otthonosnak és mégis távolinak ható, sőt, az emberábrázolások hiánya miatt határtalan magányt árasztó képeken balkonok, játékos színekbe burkolózó padlóburkolatok, illetve szürreális részletek váltják egymást, a fények és árnyékok közt pedig saját magunkat is felismerhetjük.
A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola 1989-es elvégzése után hat évet Berlinben, építészek mellett töltött, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemen festővé és művésztanárrá vált Gesztelyi Nagy az elmúlt két évtizedben számtalan egyéni és csoportos kiállításon mutatta be a műveit, Budapesttől Olaszországon át az Egyesült Államokig.
A 2003-ban Barcsay-, 2004-ben KOGART-, 2014-ben pedig Pro Urbe-díjjal elismert alkotó képei a KOGART Gyűjtemény mellett a dunaszerdahelyi Magyar Kortárs Galéria, a dél-koreai Mosan Art Museum, a Marosvásárhelyi Múzeum, illetve a luxemburgi Európai Beruházási Bank gyűjteményében is feltűnnek.
