Magyarországon mintegy kétmillió ember él iparosított módon készült épületben, vagyis minden ötödik embernek ilyen az otthona. Ezeket az épületeket máról-holnapra lecserélni még akkor sem lehetne, ha a szükséges anyagi fedezet meg is lenne rá. Jobb életkörülményeket egyedül a felújítástól várhatunk.
Az iparosított épületek – és ezen belül a legnagyobb rész, a panelek – szerkezeti konstrukciója időtálló, minden ellenkező híresztelés ellenére jól működik a mai napig. Nem mondható viszont ez el a gépészetről, és energiatakarékosság szempontjából is megérettek a házak a felújításra.
Az első panelprogram: 1996…
Az első panelhitelprogram 1996-ban indult, de nem volt eredményes. Ebben az évben viszont született egy iránymutató projekt Szegeden. A Phare program keretében többek között egy 1970-ben épült, négy emeletes, téglablokkos épület felújítását kezdték meg. A felújítás műszaki tartalma a következő volt:
– Ablakcsere, U=1,3 W/m²K hőátbocsátási értékű üvegezésű szerkezetre,
– 4 cm vastag homlokzati hőszigetelés,
– A lépcsőházi üvegfal átalakítása kettős üvegezésre,
– Az egycsöves fűtési rendszer átalakítása kétcsövesre, lakásonkénti hőfogyasztás-mérő beépítésével.
– Mivel az előző évben javították ki a lapostető vízszigetelését, a tetőhöz nem nyúltak.
Összehasonlítva más, hasonló adottságú épületekkel is jó eredményeket mutatott a fűtési energiafogyasztás:
A Solanova projekt: dunaújvárosi panelfelújítás
A másik jelentős felújítás a dunaújvárosi Solanova projekt volt, melyet 2005 októberében adtak át. Itt egy két lépcsőházas, 7 emeletes, 42 lakásos épület hőszigetelésére állt össze egy nemzetközi konzorcium. A cél az volt, hogy passzívház technológia segítségével jelentős mértékű energia-megtakarítást érjenek el, miközben a lakók téli-nyári hőkomfortja is javul.
A célt 16 cm vastag Austrotherm AT-H80 homlokzati hőszigeteléssel és 30 cm vastag AT-N100 lapostető-szigeteléssel sikerült elérni (természetesen a belső gépészeti felújítás mellett).
Az eredmények magukért beszélnek. A fűtési energiaigényt sikerült 85 százalékkal csökkenteni. A szomszédos panelházak lakói továbbra is nagyságrenddel többet fizetnek a távfűtésért – egy 60 négyzetméteres lakás havi fűtésdíja 18-20 ezer forint. A Solanova-házban ugyanez havonta átlagosan négyezer forint kiadást jelent, a melegvíz-költséggel együtt összesen hétezer forint.
Nem vész el a befektetett összeg…
A fenti két példa jól mutatja, hogy mennyi energiát pazarolunk el, mennyi pénzt dobunk ki az ablakon fölöslegesen – ráadásul ez a többletkiadás nem jár több komforttal. Egy felújított épületben kevesebb pénzből is sokkal kellemesebb a lakóklíma, mint a szigeteletlen lakásban. A példák is igazolják, hogy körültekintő, átfogó felújítással jelentősen csökkenthetők a költségek; nem törvényszerű tehát, hogy egy panelépület energiapazarlóan működjön.
A tapasztalatok szerint a felújított épületekben a tulajdonosok nem szívesen válnak meg lakásuktól. Ha mégis eladják, akkor sem vész el a befektetett összeg. A „színes” épületekben levő lakások mindig piacképesebbek, hamarabb találni vevőt rájuk, és magasabb áron is kelnek el, mint a „szürkék”.
forrás: baudocu.hu
