Cikksorozatunkban olyan állatokat mutatunk be, amelyek tartása praktikus, ha csak kicsi hely áll a rendelkezésünkre, és egzotikusak. Ez alkalommal a pókok tartásásról esik szó.
– Az egész úgy kezdődött, hogy arachnofóbiám volt, eléggé féltem a pókoktól, de az egyik cimborám megmutatta az ő állatait, és egyből beléjük szerettem – mesél a kezdetekről a hódmezővásárhelyi Tóth Márton, aki ma már több mint harminc példány tulajdonosa.
Mint mondja, a legjobban azt kedveli ezekben az állatokban, hogy nagyon érdekes a fejlődésük, a vadászatuk. – Folyamatosan bővül az állományom, jelenleg tizenkettő különböző fajból vannak egyedeim. Vannak kicsik és nagyok egyaránt, terráriumban tartom őket, illetve a kisebbeket méretükhöz igazított dobozokban.
Márton szerint nehéz megmondani, hogy költséges kedvtelésről van-e szó, mivel minden póknak más az ára. Egy példányt már akár kétszáz forintért is beszerezhetünk, de akad olyan különleges fajta is, amely százezer forintot kóstál. – Etetni a kisebbeket lisztkukaccal a nagyobbakat csótánnyal szoktam. Ezeket egyszerű beszerezni állatkereskedésekben, de otthon is kitenyészthetjük. A pókokat nem nehéz gondozni, aki kicsit ért a terrarisztikához, annak sima ügy lesz. Megfelelő páratartalom kell nekik, és táplálék.
Több helyről is beszerezhetünk pókokat. Márton legtöbbször egy internetes oldalról rendel új példányokat, de a fővárosban szoktak lenni börzék, vásárok is, ahol több különleges egyedet vásárolhatunk. Aki igazán ritka állatokat szeretne, annak lehetősége van külföldi börzékre eljárni. Arra a kérdésre, hogy családja és barátai mit szólnak különleges házi kedvenceihez, Márton nevetve annyit felelt: – Amikor édesanyám megtudta, hogy miket is tartok a szobámban majdnem a falra mászott. Azóta már hozzájuk szokott, sőt, ha látja, hogy valamelyik levedlett szól nekem. A barátaim közül többen megrökönyödtek, de akadt olyan haver is, akit szintén magammal rántottam. Véleményem szerint a legtöbb ember azért nem szereti a pókokat, mert félnek tőlük.
Az hódmezővásárhelyi fiú minden állatára büszke, de leginkább a Poecilotheria metallica nevű faj a kedvence, amely felnőttkorára metálkék színt vesz fel. – Ha már kellő tapasztalatra teszek szert szeretnék a tenyésztésükkel is foglalkozni. Jó lenne, ha az emberek megkedvelnék a pókokat és nem félnének tőlük, de ha már csak annyit elérnék, hogy a barátaim elfogadnák őket és gyönyörködnének bennük, már megérné.
forrás: delmagyar.hu
