Itt élek immár második éve ebben a csodálatos budai panelházban. Életemet nagy mértékben megkeseríti az alattunk lakó úriember, aki éjjel-nappal bömbölteti a zenét és nem nagyon lehet neki szólni érte. Volt pár langyos próbálkozásom, de minden alkalommal el lettem küldve ékesszólással oda, ahová szerinte való vagyok. Sőt, arra is volt precedens, hogy a szóváltás után emberünk feljött, bekopogott és közölte, hogy én meg akkor ne rohangáljak éjszaka, mert zavarja. Ezt nem tudom, honnan vette, mert éjszaka általában aludni szoktam, de mindegy is. Aztán a szomszédok mondták, hogy nem nagyon kellene emberünkkel fájtolni, mert nem normális és nehogy bajom essen, csak nekem akarnak jót. Én persze nem hallgattam rájuk, le-lementem szólni, ha mondjuk hajnal 3-kor még üvöltött a zene, de nem sok értelme volt.
Éppenséggel most is aludnék, de nem tudok, mert alattunk megint házibuli van, mélynyomóval persze, így nyilván kiveri az álmot a szememből. Ezért elgondolkodtam azon, milyen bosszúságokkal jár a panel-lét.
1. Lakózaj.
A vékony falaknak köszönhetően a szomszédok minden tevékenységét hallom. Hallom, mikor veszekednek, mikor esznek és csörömpölnek a kanalak. Nem beszélve arról, mikor hangosan szeretkeznek és az egész ház azt hallgatja és együtt imádkozik, hogy a pasi menjen már el és legyen kuss végre. Az is áthallatszik, főleg éjszaka, ha valaki pisil. Mondjuk reggel nagyon vicces, mikor én a kávémat kortyolgatom, a szomszédság meg épp a nagydolgát végzi. Arra is volt már példa, hogy éjszaka arra keltem fel, hogy a már említett úriember kissé ittas állapotban hazaérkezett, csapkodta az ajtókat majd rókázott. Szóval minden tényleg áthallatszik és gondolom ez fordítva is igaz.
2. Lifthasználat.
Sehogy se jó ez. Általában az történik, hogy az előttem érkező, bár látja, hogy sietek a lifthez befelé, mégsem vár meg. Mintha még sietne is és idegesen nyomkodná a záró gombot, hogy induljanak már. Nyilván Murphy, hogy ha megvárnak, akkor az vagy a büdös néni a hetedikről, vagy az az alkoholista ember, akiről senki sem tudja, hol lakik, de mindig itt liftezget. A másik dolog meg az, hogy baromi hangos. A szobám fala a lift felőli folyosóra “néz”, így konkrétan a fejemtől 2 méterre csapódik be a lift ajtó, és ezt olyan hajnal 4-kor nem nagyon értékelem. Ja, és a liftreklámok! Eddig Majka meg Gáspár Laci vigyorgott rám reggel 8-kor, most meg mindenféle politikus.
3. Kukkoló szomszédok.
Nos. A panel olyan, mint egy nagy család, csak mindenki más, elkerített kis lakosztályban lakik. Mindenki tud mindent (ha nem, akkor megkérdezik), mindenki hall és lát mindent. A mi szembe szomszédunkban egy öreg házaspár lakik. Nénike napi egyszer lemegy a kisboltba meg a postaládához, oszt csá. A nap további részében feltételezem, a mi tevékenységünket felügyelik. Mikor anya először járt itt látogatóban, véletlenül, pont összefutottunk a szomszéd nénivel, mert véletlenül, pont akkor jött ki, mikor mi érkeztünk. Illedelmesen bemutattam anyukámat, erre azt mondja a néni: ‘Jaj, nagyon aranyosak, csendesek a lányok. A többieket nem nagyon látom, de ő (itt rám mutat) nagyon sokat járkál.’ Anyway, nem mindenki mondhatja el, hogy privát humán térfigyelője van.
4. Bűz.
Alapjáraton az egész barakkot átjárja valami nagyon furcsa bűz. Tudod, az a panelszag, ami cigi, alkohol, testszag és hagyma keveréke, megküldve egy kis hetek óta nem takarított lépcsőház szaggal. Ez, kérem szépen, ez a szag mindenütt jelen van. A folyosón, a liftben, a lépcsőházban. A másik dolog a szellőző. Rájöttem, hogy a szellőző funkciója nem a levegőtisztítás, hanem az, hogy mindig tudjam, mit főz a szomszéd: rántott húst, pörköltet, tökfőzeléket. A napi menü illata általában a vécében jelenik meg legelőször (mivel ott van a szellőző).
5. Nem megfelelő hőmérséklet.
Télen fűt, nyáron hűt. Azaz télen majd megfagyok, nyáron meg hőgutát kapok a saját szobámban. Rossz a szigetelés (vagy nincs is, ki tudja), vékonyak a falak, távhő van, ami szart se ér télen. Nyáron meg nincs egyszerűen levegő. Megáll. Nem jár. Nincs. És van az a pont, amikor a kis asztali ventilátorom is feladja.
Ebből kifolyólag nem meglepő, ha minden vágyam egy csendes, árnyékos belső udvarra néző téglaépítésű lakás, egyedi gázfűtéssel és lehetőleg csendes szomszédokkal. Ja, lift se kell.
forrás: grafoterapia.cafeblog.hu
