Tomboló mínuszok odakinn, sok sznob panelpatkány a négy fal közt, na meg a csövesek. Takonyzölden öklendezik a valóság. Kriminalizáljuk vagy sem, ez a hajléktalan-ügy önnön magában is igen hajlékony, képlékeny, de mindenképp vékony jég, melyen táncol Orbán is, meg a sok városi panelpatkány is.
Van itten néhány kiindulópont, melyekkel talán érdemes tisztában lenni:
Először is: a nagyobb városban élő ember nagyobb csőcseléket, heterogén társadalmat kell megszokjon, még talán attól is nagyobbat, mint ami neki úgymond „belefér.”
Másodszor, akinek nem kérdés a „csöveskérdés”, az nem szembesül a problémával, tehát álságoskodva kezeli az igenis valós problematikát.
Harmadrészt azért hozzá kell tenni, hogy diplomás emberek is kerülhetnek necces élethelyzetbe, ennek tudatában elég gáz lenne a „köcsög csöves” jelzővel belibbenni a nagy büdös debreceni polgári (néha sznob) hétköznapokba vagy éppen hétvégékbe.
Urunk és parancsolónk,
Viktor, ugyebár igen keményen odatette magát kb. azzal a szlogennel, hogy a hajléktalanság olajzöldül buggyanó posványába csúszók nem veszélyeztethetik a többiek életkörülményeit. S tudják mit? Debreceni panelpatkányként nem is annyira rossz az elgondolás.
A mostanában odakünn tomboló mínuszok közepette horrorba illő, végeláthatatlan horkolás lesz úrrá a debreceni tízemeletesek komor, szürkén fullasztó, olykor nyomort idéző komorságán. Fura ez a lét… Ez a komcsi hagyaték, a nyiszorgó liftek, az emeleteken át áradó pörköltszag…
Ilyen a nagyvárosi panelek világa, akár tetszik, akár nem. Persze vannak jobb, s rosszabb „vidékek” a debreceni panelországban: van amelyikben narkós fecskendők jelentik a fő problémát, van ahová tinik járnak be jobb híján egy félig sem „f@sza” kis falhoz támasztós szexre, de e panelek többségét bizony télvíz idején ellepik a csövesek.
A szerencsétlenek, a lecsúszottak, a sajnálni valók, a fagyhaláltól óvottak, a rászorulók. Bárhogy is nevezzük őket, a lényeg egy: csövesek, otthontalanok. Van köztük többdiplomás, özvegy, elvált, hippi, a lényeg, hogy nekik nincs otthonuk…
Velőig hatol a gond: míg a panellakók az otthon melegében a távhő néha túltolt melegében élnek, gyermeket nemzenek és nevelnek, csülökpörköltet főznek, forralt bort készítenek, ölelkeznek, puszit vagy csókot adnak az asszonynak és embernek, anyának, s gyermeknek, vadul szeretkeznek, forró vízzel zuhanyoznak, s keserves pénzekért dolgoznak e fennálló „álomvilág” megtartásáért, jó ég tudja hogyan, s hány órában, addig valaki az élet ezen fontos szeleteiből bizony zsebkéssel mohón és sokszor aljasul majszolgat.
Ez ugyanis a debreceni panelpatkányok sorsa, főleg a tomboló mínuszokban.
A többdiplomások, az özvegyek, a lecsúszottak, a fagyhaláltól óvottak bejutnak a közösen fűtött házba. Bemennek, mert szerintük nincs hová menni, simán jó a 9-10. emelet közti forduló. A melegedőbe nem mennek, mert „ott lopnak.” Egy túrót a lopás a gond, a gond az, hogy atomra be vannak rúgva, nem mehetnek be, ezért nem/sem mennek, inkább akár a halál.
De mit mond erre a debreceni (most már idézőjelbe teszem) „panelpatkány”? Talán azt: menjen az f.szomba, dögöljön meg, fagyjon meg, engem nem érdekel mi lesz, de tűnjön el a házból! Avagy akad akár egyetlen olyan túltoleráns pacifista „őrült” is, aki behívja a fentebb emlegetettebbeket egy forró teára és húz neki tiszta ágyneműt? Aligha.
Nem, nem is elvárható ez, merthogy az esetek többségében a sajnálaton felülkerekedik az undor. Kedves (idézőjelbeli) „panelpatkány”! Van egy viszonylag kulturált lépcsőházad, folyosód, mostanság karácsonyi ajtódíszed, na meg egy-két csövesed e lépcsőfordulóban. Te, kedves „panelpatkány” látod, hogy ideje lenne felmosni a szinten, s megfogod a kis vödrödet, meg felmosódat; gondolván, teszek valódi jót a valóban közösségért: ha mással nem is, hypós vízzel…
Erre mi a többdiplomás csöves, a lecsúszott, az özvegy, a fagyhaláltól óvott zsigeri reakciója? Hát az, hogy nyakon húgyoz, úgy hálaképpen, úgy a lépcsőfordulóból. A „panelpatkány” megtörten, csalódottan letörli a nyakáról, a csöves elteszi, amije van, és minden megy tovább. A „panelpatkány” naivan bízik abban, hogy legalább nem fog odasz..ni, (ha már a pisi megvolt), de csalódik, mert de.. Sőt, dolga végeztével leveszi dögbüdös cipőjét a lecsúszott, a sajnálni való, a fagyhaláltól védett, avagy a többdiplomás. És alszik, alszik bele a nagyvárosi panellét szürke nyomorába.
S mit csinál a „panelpatkány”?
Ááá! Rendőrt hív! Fasza ötlet, pár órára, de hiába. Mindennap meg csak nem szólhat be, előbb-utóbb hülyének nézik.
Merthogy az is. Merthogy nem liberális, nem befogadó, nem toleráns, nem önfeláldozó. Hát nem fér bele egy-két nyakon húgyozás miközben felmosol kedves debreceni „panelpatkány?” Vagy nem fér bele, hogy a szarszagtól nem bírsz létezni a belvárosi paneledben? Nem fér bele, hogy mások szarba se nézik a munkádat, a tulajdonodat? Hát nem. Mert a lépcsőházban alvás még nem gond, cserébe viszont elvárható lenne, hogy a testnedveit ne a tulajok nyakába eressze… Merthogy a normális ember emberi megoldást keres, nem akar senkit a fagyhalálba küldeni, viszont szart és vizeletet sem akar az ajtója előtt szagolni. Nem akarunk a nagyvárosok aluljáróiban öklendezni a bűztől, nem akarunk többdiplomás csöveseket sem holtan látni a fagyban.
Jogosnak hangzik tehát a felvetés miszerint: nem sértheti a csöves a nemcsöves jogait és életkörülményeit. Szerintem sem. De most akkor ki lakik rossz helyen?
előzmény: szon.hu
forrás: hajdupress.hu
