Jobb esetben a lakótelepi házaknak is minimum két oldaluk van, nemcsak a szólásbeli éremnek. Lehet több is, de esetünkben azok éppen annyira nem lényegesek, mint az érem pereme. Szóval legtöbbször a panelház két fő, átellenes hosszanti oldalán sorakoznak a lakószobák. S ezek általában a legkevésbé sem ideális tájolásúak. T. Szűcs József jegyzet.

     A legideálisabb az lett volna, hogy építésükkor a most inkább északkeleti, mint keleti, nagyon kevés napot kapó oldalakat délibb irányba tolták volna el. De nem tolták el. Így ezen házoldal lakói természetesen nem élvezhetik a vénasszonyok nyarának előnyeit lakásukban. Pedig rájuk férne, merthogy a nyárnak véget vető lehűlés ugyancsak lehűtötte paneljeiket is. Amelyeket a nekik jutó, érintőlegesen besütő délelőtti nap már nem tud újra felmelegíteni. Tehát ezekben az otthonokban, ha nem kér a ház (elő)fűtést, ilyenkor és a tavaszi hasonló átmeneti időszakban a cidri az úr. Márpedig sokszor, sok helyütt nem kér. Már csak azért sem, mert az átellenes oldalon déltől napnyugtáig ilyenkor is értékelhetően melegíti a napfény az ott élők lakásait. S ezen a ponton találkozik szembe a valóság a paragrafusokkal. A társasházak ugyanis maguk dönthetnek fűtés beindításáról, amikor őszelőre fordul az idő. Ami első blikkre a demokrácia non plus ultrája. Ám a ház két ellenkező oldalán élők érdekei a lakásuk tájolása okán homlokegyenest ellenkezőek. Az egyik oldalon, mesterséges meleg nélkül minden évben menetrendszerűen jön az otthon szerzett megfázás.

     A másik oldalon, mint említettük, viszont ilyenkor is 5-6 órát vagy még többet betűz a nap. Nekik tehát színtiszta ráfizetés lenne, legalábbis úgy érzik, a radiátorok (számukra) idő előtti langyosítása. Kár, hogy a vonatkozó törvény nem veszi figyelembe az érem és a házak két oldalát. Azt, hogy a keleti, északkeleti oldalon jóval előbb kell(ene) beindítani a fűtést, mint a ház ilyenkor is melegebb átellenes, délnyugati oldalán. (Lehet, hogy nemcsak a lakók, de az épület műszaki védelme okán is.) Ezzel lehetne a ház fekvését, benapozottságát, illetve annak hiányát némileg ellensúlyozni.

     De, mint utaltunk rá, a törvény úgy kezeli a társasházakat, mintha azokban megközelítőleg minden tulajdonostárs egyforma mennyiségben részesülne Napunk melegéből. Ezáltal lesz, lehet egy látszólag demokratikus szabályozás „az ördög a részletekben lakik” mondás tipikus példája. Ugyanis ráhagyja a piszkos munkát, az egyik fél érdekeit megkerülhetetlenül sértő döntés meghozatalát a lakóközösségekre. A korántsem ma született, de érvényben lévőnél (saját bőrömön mért tapasztalataim alapján) az ősrégi szabályozás is ésszerűbb és humánusabb volt. Az, amely a kinti s az épületek falán is mért hőmérséklet alapján indította be s adagolta előfűtést. Általában csak esténként, és nem is teljes áron. S ez ellen az automatizmus ellen nem volt apelláta. Viszont nem is volt, aki megfázott volna az otthon hidegétől. Mert reggel és este adtak annyi meleget a radiátorok, hogy az ember nem kényszerült, mint most, igencsak sokat fogyasztó hősugárzókkal ellensúlyozni a ház emelésekor lazán kezelt építési szabályokból fakadó ésszerűtlenségeket. Meg az újabb kori (ez esetben: látszat-) demokrácia fonákságát. De, ha erre a lakókra átruházott döntési szabadságra azt mondom, hogy álságos, azt hiszem, akkor sem túlzok.

forrás: mon.hu