Színtől duzzadó festmények mutatják be a magyar városok panel rengetegeit
Gesztelyi Nagy Zsuzsa munkáin színekkel telnek meg a monoton házsorok.
A panel lakótelepekről mindenkinek megvan a véleménye, hiszen a Kádár-kor három évtizede alatt Magyarországon százezrével jelentek meg a sokszor kis alapterületű lakások, amiknek egyetlen célja volt: költséghatékony módon megoldani a második világháború óta egyre szorongatóbb lakáshiányt, amin a jobb megélhetés érdekében a kistelepülésekről nagyvárosokba költöző családok magas száma is csak tovább nehezített.
A dán Larsen-Nielsen rendszer, illetve a szovjet technológia felhasználásával született otthonok ma is eleget tesznek a feléjük támasztott alapvető elvárásoknak – az apró konyhák és fürdőszobák persze nyilvánvalóan nem lettek nagyobbak. Az elmúlt évek felújításainak, illetve utólagos szigeteléseinek köszönhetően pedig már színes tömbökként léteznek a városszövetekben.
A rendszerváltás előtt természetesen teljesen más volt a helyzet, így a szürke, vagy pasztellszínű házakat csak apró részletek különböztették meg egymástól. A fantáziának ez nem szabott határokat – kitűnő példa erre a festőművész Gesztelyi Nagy Zsuzsa, akinek több sorozatát is a debreceni Ibolya utcában töltött gyerekkora során megismert óriások inspirálták.
A sokszor otthonosnak és mégis távolinak ható, sőt, az emberábrázolások hiánya miatt határtalan magányt árasztó képeken balkonok, játékos színekbe burkolózó padlóburkolatok, illetve szürreális részletek váltják egymást, a fények és árnyékok közt pedig saját magunkat is felismerhetjük.
A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola 1989-es elvégzése után hat évet Berlinben, építészek mellett töltött, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemen festővé és művésztanárrá vált Gesztelyi Nagy az elmúlt két évtizedben számtalan egyéni és csoportos kiállításon mutatta be a műveit, Budapesttől Olaszországon át az Egyesült Államokig.
A 2003-ban Barcsay-, 2004-ben KOGART-, 2014-ben pedig Pro Urbe-díjjal elismert alkotó képei a KOGART Gyűjtemény mellett a dunaszerdahelyi Magyar Kortárs Galéria, a dél-koreai Mosan Art Museum, a Marosvásárhelyi Múzeum, illetve a luxemburgi Európai Beruházási Bank gyűjteményében is feltűnnek.
Azzal kell kezdenem ezen a napon, hogy köszönöm szépen ezt az évet mindenkinek!
Nem lehetek eléggé hálás azért a sok munkáért, kitartásért és segítségért, amit a körülöttem lévő, közeli és távoli barátok és ismerősök beletettek ebbe az évbe. Nem véletlen, hogy ott tartunk, ahol!
Voltak, akik velünk együtt húzták a szekeret, és voltak akik tolták hátulról, ha meredekebb hegyoldalhoz értünk. Voltak akik terhet vettek le a szekérről, hogy gyorsabban és egyenletesebben futhasson, és voltak akik csak utaztak rajta.
Voltak, akik a kormányzásban segítettek, hogy a jó irányba és sebesebben haladjunk, és voltak akik az utat mentesítették a kátyúktól. Voltak, akik a szekér körül sürögtek-forogtak, ellátták a szekér-húzókat mindenféle jóval, és voltak akik csak “bámészkodtak” a szekér körül, csodálva a kitartást.
Ez az év minden szempontból fantasztikus volt. Köszönöm nektek, hogy jóban-rosszban kitartottatok mellettünk, és hát mi mást kívánhatnánk: jövőre, veletek, ugyanitt!
A tatabányai Dózsakerti lakótelepen három év alatt több mint a duplájára nőttek a lakásárak. Az ipari park multinacionális cégei Erdélyből és Ukrajnából csábítják a munkavállalókat, a megnövekedett munkaerő miatt pedig albérlet- és lakáshiány alakult ki a városban. Az önkormányzat szerint az áremelkedésnek a tatabányaiak a nyertesei, de nem mindenki gondolja így, sokan nem tudják kifizetni a magas albérletárakat.
„Öt éve alig tudtam 7 millió forintért eladni egy 60-70 négyzetméteres, felújított lakást Dózsakertben, ma 16-17 milliót is simán el lehet kérni egy hasonló, 40-50 négyzetméteres panellakásért” – meséli Ágoston Vivien, a Központi Ingatlanközvetítő Iroda munkatársa Tatabányán.
Panelházak a város közepén
A Dózsakerti lakótelepen járunk, a Komárom-Esztergom megyei város legfelkapottabb részén. „Minden tatabányai itt szeretne lakni. A város központi részén van, jó a közlekedés, közel a busz- és vasútállomás, gyalogtávolságra a kórház, több óvoda és iskola is van a környéken” – sorolja a városrész népszerűségének okait Szabóné Rozsnyay Gabriella, az Atlasz Hitel- és Ingatlaniroda munkatársa. A lakótelep sétálóutcáját néhány éve újították meg EU-s forrásokból. Térburkolatot helyeztek le, új padokat, szökőkutat, fákat telepítettek ide, valamint térfigyelő kamerákat szereltek fel. Körülötte változatos elrendezésben, különböző állapotú és kinézetű négy- és tízemeletes panelházak állnak.
A lakótelepet a hetvenes években kezdték el építeni, a környékbeli szénbányákban és gyárakban dolgozó munkásoknak utaltak ki lakásokat, a kertes sorházakba pedig a közép- és felső vezetők költöztek. Sok épületet mára felújítottak és hőszigeteltek, a lakosság pedig jelentősen kicserélődött. „Már nagyon sokan meghaltak a régi lakók közül. A gyerekek, unokák inkább eladják a lakást, vagy kiadják albérletnek. Az én lépcsőházamban 12-ből 3 lakás albérlet” – nyilatkozta az Indexnek egy nyugdíjas bányász, aki még akkor költözött a lakótelepre, amikor épültek a házak.
Az OTP 2018-as Lakóingatlan Értéktérképe szerint 2015 és 2018 között több mint 80 százalékkal emelkedett Tatabányán a lakótelepi lakások ára. Ez az árváltozás nagyobb, mint bármelyik másik megyeszékhelyen. Kiemelkedő a Dózsakerti lakótelep felértékelődése, itt három év alatt több mint duplájára (108,7 százalékkal) nőttek az ingatlanárak. Ezzel a drágulással még Budapest lakótelepei se tudták felvenni a versenyt, a fővárosi Gyakorló utcai lakótelep másfél százalékkal lemaradt.
Ukrajnából, Erdélyből jönnek a vendégmunkások
Volt honnan fejlődnie Tatabányának, a város nagy részét foglalkoztató szénbányászat és a rá épülő nehézipar a rendszerváltás után megszűnt, és tömegek váltak egyik napról a másikra munkanélkülivé. A kilencvenes évek közepén aztán megépült az ipari park a város szélén, azóta pedig sorra települnek ide a nagyvállalatok, fokozatosan csökkentve a munkanélküliséget. Az M1-es autópálya mellett elterülő város az ipar szempontjából kiváló helyen van, félúton Budapest és Győr között, de Esztergom sincs messze. Ennek is köszönhető, hogy elsősorban autóalkatrész-gyártó cégek építenek gyárakat a városban, a dán Grundfos, a japán Bridgestone és az amerikai Sanmina is több ezer embernek ad munkát, utóbbi ráadásul tavaly ősszel jelentette be, hogy 2022-ig 6,7 milliárd forintból fejleszti a tatabányai gyárát. A Tatabányai Önkormányzat megkeresésünkre azt írta, az elmúlt nyolc évben 4500 munkahely jött létre a városban, az ipari parkban jelenleg 13 ezer ember dolgozik, és folyamatosan keresnek plusz munkaerőt.
„Ukrajnából, Erdélyből és a kelet-magyarországi megyékből csábítják ide a cégek a munkavállalókat – mondja Szabóné Rozsnyay Gabriella. – Először idejön a családfő, aki ideiglenesen kivesz egy albérletet egyedül vagy a munkatársával. Néhány hónap múlva jön a családja is, aztán vesznek egy lakást. A hitelfelvételeknél azt látom, hogy az átlagnál magasabbak a fizetések, egy gyártósornál dolgozó munkás is megkeres nettó 250 ezer forintot az ipari parkban.”
A megnövekedett keresletre ugrottak az ingatlanbefektetők
Ágoston Vivien arról számolt be, hogy az ország több pontjáról is sorra keresik fel a befektetők, akik jellemzően 3-4 lakást vesznek Tatabányán, majd kiadják albérletbe. „Ezt a harmadik emeleti, 1 szobás, 43 négyzetméteres, erkélyes lakást egy magasan kvalifikált, az ipari parkban, jó pozícióban dolgozó dolgozónak adnánk ki” – vezet körbe az igényesen felújított dózsakerti panellakásban az ingatlanközvetítő. Azt mondja, albérletként akár 120 ezer forintot is el lehetne érte kérni, de a tulajdonos inkább eladja, 17,2 millió forint a meghirdetett ára. A 400 ezres négyzetméterár még Dózsakertben is nagyon magasnak számít, az átlagár a Napi.hu cikke szerint 223 ezer forint, bár az Ingatlan.com-on már 254 ezer forinton vannak a legalacsonyabb négyzetméterárú dózsakerti lakások.
A magas lakásárak miatt sokan keresnek albérletet
„Ma már nem találsz 80 ezer forint alatt albérletet Tatabányán” – jelenti ki Kriszti. Férjével a közeli Lábatlan nevű településről költöztek néhány éve a városba, a faluban nem találtak megfelelő munkalehetőséget. Férje az ipari parkban dolgozik, ő eladó-pénztáros az egyik élelmiszer-üzletláncnál. „Szerencsések vagyunk, mert ismerőstől baráti áron béreljük a lakást, de még így is heti hat napot dolgozom a 2,5 éves gyerek mellett és alig jövünk ki a két fizetésből.”
Tünde és Rozi régóta a Dózsakertben laknak, a devizaválságban azonban mindketten nagyot buktak. Tünde otthona elúszott, Rozi tavaly 16 millióért el tudta adni a lakását, és így legalább vissza tudta fizetni a banki tartozását. Lakásra már nem futotta a vételárból, Tündéhez hasonlóan ő is albérletben lakik, és 120 ezret fizet havonta. Azt mesélik, sokan vannak a lakótelepen, akik a devizaválság miatt elvesztették a lakásukat, a befektetők pedig kihasználják a megnövekedett keresletet, és felvitték az albérletárakat. „Már 50 ezret kell fizetni egy szobáért is” – mondják.
Az OTP elemzése azt mutatja, a jelentős mértékű áremelkedés ellenére még mindig messze van Dózsakert a legdrágább vidéki lakótelepektől, a négyzetméterenkénti 223 ezres átlagár kicsit több mint a fele a rekorder Budaörsi lakótelepnek, ahol átlagosan 444 ezer forintos négyzetméteráron lehet ma lakáshoz jutni. Országos szinten egyébként a fővárosi Lágymányosi lakótelep vezet, ahol 584 ezer forintnál járnak a négyzetméterárak.
A budapesti és az országos panel árindexek továbbra is meredeken emelkednek, mértéke meghaladja a tégla lakások értékeit is. Az egyes lakótelepek között azonban jelentős, akár százezer forintot is meghaladó, árbeli különbségek adódhatnak.
Az ingatlanpiac 2014-es fellendülését követően jelentősen, reálértéken 114 százalékra nőttek a panellakások árai. A budapesti paneleket érdemes lakótelepek szerinti bontásban is megvizsgálni, ugyanis százezres eltérések is előfordulhatnak az egyes négyzetméterárak között.
A 2013-as árszinthez képest a legkisebb növekedés is 67 százalékos volt, ami a IX. kerületi József Attila lakótelepet jellemezte. A legnagyobb emelkedés három év alatt a VIII. kerületi Szigony utcai lakótelepen zajlott le, ahol több mint megduplázódtak az árak – mutatott rá elemzésében a Duna House.
A József Attila lakótelep esetében 2013-ban magas árszínvonalú környékről beszélhetünk, mely a négyzetméter árak alapján felállított rangsorban jelenleg csak a középmezőnybe került. A Szigony utca esetében ez épp ellenkezőleg történt.
A korábbi alacsony árakhoz képest, amikor csak az Újhegyi és a Havanna lakótelep bizonyult nála olcsóbbnak, közepes szintre emelkedtek a négyzetméterárak. Az árnövekedés okai között a Corvin-negyed fejlesztése minden bizonnyal jelentős szerepet játszott. Jelenleg az Újpesti, Újpalotai és a Békásmegyeri lakótelep is alacsonyabb négyzetméterárat mutat.
A vizsgálatba a 10 legnagyobb és legjelentősebb lakótelep közül öt helyen haladta meg a négyzetméterár a 300 000 forintos szintet. Ezek közül is kiemelkedik a Gazdagréti lakótelep 368 000 forint átlag négyzetméter árával, melyet a Bécsi úti lakótelep követ 338 000 forinttal. Ez a két helyszín már 2013-ban is a legmagasabb négyzetméter árakkal rendelkezett, ám a négyes metró megépülésével és a fonódó villamossal még kedvezőbb helyzetbe kerültek.
Legolcsóbban az Újhegyi és a Havanna lakótelepen vásárolhatunk panelt, ahol az átlagos négyzetméter ár jelenleg sem haladja meg a 250 000 forintot. Ez a két lakótelep már 2013-ban is a legolcsóbbnak bizonyult a fővárosban.
Az eltérő mértékű áraknak köszönhetően mindenki megtalálhatja a saját igényeihez és költségvetéséhez illő lakást. Míg Budán és a belvárosban drágább, de jobb elhelyezkedésű lakások vásárolhatók, addig a pesti külvárosi részen ugyan valamivel rosszabb adottságokkal, de lényegesen olcsóbb panellakás vásárolható.
Az agglomerációban is kilőhetnek a lakásárak
Országosan a használt lakásárak 15 százalékkal haladták meg 2016-ban a 2010. évi árszintet, az építésű lakások ára pedig 20 százalékkal. Jövőre a legnagyobb mértékű növekedésre az agglomeráció gyorsforgalmi utak által érintett térségeiben (Váci, Martonvásári, Gyáli járás), valamint a belvárosban számítanak az elemzők.
Csaknem 800 ezer lakótelepi lakásban élnek ma Magyarországon. Budapesten 33 jelentősebb lakótelep található, amelyek meglehetősen vegyes képet mutatnak, hiszen az 50-es évek emberléptékű háztömbjeitől kezdve a 70-es évek panelrengetegén át a 80-as évek nyeregtetős házaiig széles a paletta.
Honnan indultunk?
Az elmúlt évek áremelkedése a panellakások értékét is növelték, amelyek megítélése a különböző panelprogramoknak és a távhőárak kordában tartásának köszönhetően viszonylagos javulást ért el a korábbi évtizedekhez képest. Mivel hazánkban 778 ezer panel és iparosított technológiával (közép- és nagyméretű falazóblokk, öntött falas és alagútzsalus technológia, vasbeton szendvicspanel) épített lakás található, ebből 260.000 Budapesten készült el – nagyjából minden ötödik ember lakótelepen él –, ezért a lakótelepek még nagyon hosszú ideig az életünk szerves részét képezik, a lakáspiac meghatározó típusai.
Még a második világháború után alakult ki az első nagyobb lakáshiány, hiszen a háborús veszteségek az épületeket sem kímélték, ráadásul 1953-ig alig készültek lakások. Az első lakótelepek az 50-es években épültek, de ekkor még a város szerves részeivé váltak, mindössze pár száz lakással rendelkeztek. A 60-as években épült házaknál azonban már nem törekedtek arra, hogy az eredeti városszövetbe illeszkedjenek az új lakótömbök. Az 1960-ban elindult lakásfejlesztési program az égető lakáshiányt szerette volna enyhíteni az 1 millió lakás vállalásával, ekkor egy lakótelepre 1000-1500 lakás jutott. Ekkoriban még csak három házgyárat fejlesztettek, ekkor épült pl. a József Attila lakótelep Pesten.
Panelrobbanás
A hetvenes években a népességrobbanás következtében meghirdették az újabb lakásépítési programot. A pártvezetés úgy döntött, hogy az égető lakásgondokat szovjet mintára nagypaneles technológiával oldják meg, hogy az építkezési dömpinget viszonylag záros határidőn belül lebonyolíthassák. Az akkori viszonyokhoz képest modern házgyárakat alapítottak, amelyek segítségével elkezdődött az óriási, 5-15 ezer lakásos lakótelepek építése. Ezek jelentős része tízemeletesnek épült, így a korábbi lakásokhoz képest növekedett a zsúfoltság, és az igénytelen kivitelezés, a fapados megoldások mind a belső szerkezetek esetében, mind a házak környezetének kialakításában előtérbe kerültek.
Az 1961 és 1975 között a fővárosban átadott 187 ezer lakás 74 százaléka lakótelepszerűen épült. Csak a hetvenes évek második felében öt év alatt 153 ezer ilyen lakás épült országszerte, ebből 52 ezer Budapesten. A nyolcvanas évektől ismét előtérbe került a minőség, és egyre több háromszobás lakás épült, miközben az épületek formavilága is változatosabb lett, nyeregtető került az épületekre, és ismét megjelentek a négyemeletes házak. Egészen 1990-ig tartott a panelkorszak, illetve befejezték az elkezdett lakótelepeket. Többféle számítás létezik, az egyik szerint 121 darab 200 lakásosnál nagyobb budapesti lakótelep van, ahová nem csak a panelházak tartoznak. Más adatok az 500-nál nagyobb lakásszámú telepeket sorolják ide – e szerint a fővárosban 33 lakótelep létesült.
Zuhanórepülésben az árak
A rendszerváltás után a kialakuló szabad lakáspiacon a lakótelepi lakások ára akár 50 %-os reálérték-veszteséget is elszenvedett, bár a különböző évtizedekben felépült lakótelepek megítélése nem azonos. Legkedvezőbb helyzetben a 80-as évek elitlakótelepei voltak (pl. Pók utcai, Káposztásmegyeri), az itt található lakások ára lépést tudott tartani az inflációval. A lakáspiaci leértékelődés különösen a 70-es években felépült lakótelepek esetében volt szembetűnő (pl. Havanna vagy Csepel). A Studio Metropolitana még 10 éve, 2005-ben publikálta „A budapesti lakótelepek megítélése” című felmérését. A vizsgált 14 budapesti lakótelep közül leginkább a Pók utcai és a gazdagréti nyerte el a fővárosiak tetszését. A Pók utcai lakótelep egyik fő attrakciója a Római part, ahol élénk társasági élet zajlik, köszönhetően az éttermeknek, kifőzdéknek, tele van zöldfelülettel, kertvárosias hangulatot áraszt.
Az akkori lista középmezőnyében található a káposztásmegyeri, az őrmezői, a békásmegyeri és az újpesti. A Békásmegyerit sokan kedvelik a nagy zöldfelületek és a környező hegyek miatt. Az Újpesti lakótelep pedig közel 17 ezer panellakásával Budapest és egyben Magyarország legnagyobb lakótelepe, amely 1969-86 között több ütemben épült. Újpesten népszerű az 1974-ben létesült Izzó lakótelep, amelyek házai négyemeletesek, igényes zöldterület veszi körbe, a házak gázfűtésesek. Káposztásmegyeren pedig az első ütem építése 1982-ben indult meg, az építkezések 1990-ben történt leállításáig 6 ezer lakás készült el meglehetősen változatos formában.
A legrosszabb vélemény a Havanna lakótelepről alakult ki, de nem túlzottan kedvelt a Fiastyúk utcai vagy a Füredi utcai lakótelep sem. A Havannán a 6 ezer lakás közel 17 ezer lakóval a XVIII. kerület összlakosságának csaknem ötöde. Régebben elég rossz hírűnek számított, azonban az utóbbi pár évtizedben sokat változtak a viszonyok, jelentősen javult a közbiztonság, térfigyelő kamerarendszer működik, sok „renitens” már rég elköltözött.
Mai napig meghatározza az árakat és a presztízst a lakótelepek építésének ideje. A hetvenes évek panellakásai rendelkeznek a legkisebb vonzerővel, az 50-60-as évek lakásai emberléptékűbbek, sok esetben gázfűtéssel rendelkeznek, bár itt is meghatározó a környék, hiszen ha némileg szlömösödött területről van szó, akkor nem sokat ér az emberléptékűség. Ugyanígy a 80-as évekbeli szemléletváltozás is jó hatással van az akkoriban épült lakótelepek népszerűségére. A volt NDK területén a lakótelep rehabilitáció során jó néhány tízemeletest visszabontottak, így sokkal vonzóbb épületeket kaptak. Nálunk hihetetlen nagy politikai bátorságra vallana, ha meghirdetnék a 70-es évek lakótelepeinek átalakítását, az épületek visszabontását, nem beszélve a temérdek pénzre, ami ugye nem áll rendelkezésre.
Az átkos távhő
A panellakások egyik tipikus sajátossága a távhőfűtés, amely szerencsésebb nyugati országokban áldás és környezettudatos termék (pl. Dánia), mifelénk azonban ez is átoknak bizonyult a meglehetősen egyenetlen színvonalú panelprogramok elindulásáig. A probléma az, hogy a távhőrendszerek többségét az 1960-70-es években építették, azonban főleg ipari fogyasztók számára. Kiszolgálásukra nagy, tartalékokkal rendelkező rendszereket hoztak létre, amelyeknek elsősorban a biztonságos ellátást kellett garantálniuk, az energiatakarékosság csupán másodlagos szempont volt, hiszen akkor még virágzott a szovjet-magyar fegyverbarátság.
Az ipari létesítmények távhőigénye pedig a fűtési szezonoktól független, ezért a nagy igényt folyamatosan kielégítő rendszereket kellett kiépíteni. Csupán mellékesen elégítették ki a háztartási fogyasztók igényeit, miután a 70-80-as években csúcsra járatták a házgyárak termelését. Az ipar közben tönkrement, az igények drasztikusan csökkentek, viszont megmaradtak az energiapazarló rendszerek, amelynek költségeit már egyedül a távfűtött lakások viselik, így fajlagosan nagyobb teher hárul rájuk.
Számos rendszer erősen (50-100 %-os mértékig) túlméretezett. Ezt nagyszerűen példázza a borsodi megyeszékhely esete. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében például 43 ezer panellakást építettek, köztük Miskolcon 32 ezer panellakást húztak fel. Miskolcon a 70-es években volt a távfűtés csúcspontja, akkor egy-egy téli időszakban 2,5 millió GJ energiát használtak fel, és itt ne felejtsük el a miskolci nehézipart, mint kiemelkedő fogyasztót. Ma már szinte teljesen megszűnt a helyi nagyipar, és maradtak a panellakások, így ma a fűtési időszakban majdnem a felére esett vissza az igény.
„Tudja mit? Inkább hordja el a Gellért-hegyet, vagy lapátoljon ki minden homokot a Szaharából. Kevesebb idegeskedéssel, idővel, de leginkább jóval kevesebb pénzzel jár” – adta a jó tanácsot Snájdig Pepi, teljesen ingyen, Belaminak, a Zsibbadt brigádvezető teraszán.
Tette ezt, ama mondatot követően, hogy a külváros nyugalmazott szépfiúja kijelentette: az ő fürdőszobájuk immáron olyan elhanyagolt, hogy igényesebb sertések sem fürdenének a kádjukban. Ezért aztán felújításba vágják a fejszéjüket, meg az összes megtakarított pénzüket.
„– Na, ha magának van annyi pénze, amennyi egy panel fürdőszoba felújításához kell mai áron, jobb, ha őrzővédő szolgálatot is szerződtet. Mert momentán annál kevesebb pénzért is jól fejbe vernek egy embert sötét sarkon, világos bézbólütővel” – vigasztalt még egyet Belamin Plüss Eta. A megrendült, de szándékától el nem tántorított vénülő szép legény mindezek után kijelentette, hogy pesszimizmusuk nem illik egy, de még két uniós polgárhoz sem, s elviharzott a legközelebbi csempebolt felé.
„– Csempe is, járólap is, az mind, összesen, valamennyi kedvezményünkkel 72 ezer forint, és ennél olcsóbban úgyse kap sehol” – közölte Bótos Ottó kínálómenedzser Belamival és bé nejével, Görcs Jolánnal, amikor a fürdőszoba felújítási akció első állomásként megérkeztek a város hetvenkilencedik csak és kizárólag lakásfelújításra szakosodott boltjába.
„– De hát egy panel vécé, meg egy hozzá illesztett fürdőszoba mindössze akkora, hogy egy pincsikutya három részletben tud vakkantani, nem hogy megfordulni” – álmélkodott Belami az árak, meg a felújításhoz szükséges négyzetméternyi csempék láttán. Ottót, a Bótost momentán a pincsi kutyák fordulási szokásai nem érdekelték, így aztán Belamiék két üzlettel arrébb elköltöttek fürdőkádra, mosdóra, vécére, szerelvényeknek nevezett csapokra, kütyükre, bizgentyűkre, ki- és beegészítőkre, meg egy krómozott drótnak látszó, ám annál is igényesebb dizájnként a polcon fetrengő vécépapírtartóra 105 darab ezrest.
Időközben a mesterek már verték a falat oly hevülettel, mintha abban a reményben dolgoznának, ők szabadítják ki fogságából Kőműves Kelemennét. A munkadíjról elmondták, hogy az se nem lesz kevés, se nem tűnik majd kevésnek, vagyis hívják nyugodtan reális árnak azt a kétszáz-valahány meg még tízezer forintot, amit vízszereléssel, meg rézcsövekkel együtt majd a hadművelet végén le kell perkálni.
„– De hát ez tényleg reális ár” – mosta föl férjét Görcs Jolán.
„– Tudom én, én ne tudnám?” – helyeselt Belami, majd egy boltban vett reális áron tükröt 27 ezer 700-ért, a tükör elé polcot (mert hogy az ezerszer inkább kell, mint sündisznónak az úthenger), ami csak 26 ezer 900 volt. Vagy amper, ki tudja már?
„– Mit gondolsz, drágám, ha felcsempézik a falat ezek a drága jó szakemberek, nem illene rá, mondjuk, de csak mondjuk, úgy példaképpen, egy tükrös szekrény is? Mert hogy momentán láttam egy olyat, s nem is kértek érte többet 47 ezer forintnál” – érdeklődött férjénél Jolán. Majd heves mozdulatokkal elrángatta Belamit egy olyan kiállítási darab elől, amire 145 ezer 990 forint volt írva, s fürdőszoba szekrényként funkcionál majd valahol, csak éppen aligha Belamiéknál.
„– Tükrös szekrény? Naná, vegyünk mindjárt kettőt!” – ujjongott Belami, Jolán, pedig több eladót is megnyugtatott, hogy férje koránt sincs olyan állapotban, hogy kényszerzubbonyt kéne ráadni.
„– Meg egyébként is, ha most elviszik benyugtatózni, ki fog eljönni velem kádszifonért, meg vécényomó hengeres hacukáért?” – érdeklődött Jolán egy ajtófélfától, ami morc maradt és szótalan.
A Panel Pál lakótelep panel lakásának panel fürdőszobájában egyébként minden munkafázis remekül haladt. A szomszédok a zajtól csak ritkán rángatóztak, a fal is legfeljebb öt helyen nyilatkozott úgy, hogy ő inkább tán kidőlne. Csupán a fürdőszobáról derült ki, hogy a 160 centis kád oda ugyan be nem fér, mert hogy a méretek hibáznak.
„– Ugyan ne panaszkodjon már, hiszen a nagy mű elkészült, s Jolán olyan büszke rá, hogy csempevágót lehetne vele fogatni” – legyintett Belami jajszavára Smúz apu a Zsibiben.
„– De hát 600 ezer forint, éppen annyi volt. Tudják maguk, mi pénz az?”
„– Több volt az, de nem megérte? Meg egyébként is mit hitt? Egy olyan lakásban, ami a szabadpiacon ér már vagy 10 milliót, mégis mennyiért reparálnak egy fürdőlikat?” – kérdezte Cink Enikő.
„– Tíz milliót? Akkor én milliomos vagyok?” – öntötte el vagy hatvankilenc vigyor Belami arcát, s Józsi csapos felé fordult. De Józsi jelzéséből gyorsan kiolvasta: a Zsibbadt brigádvezetőben a panelba fektetett milliók még egy nagyfröccshöz sem nyújtanak elég fedezetet.
Kigyulladt egy lakás egy tízemeletes panelépület hetedik emeletén Miskolc avasi lakótelepén hétfő délelőtt, a tűzoltók eloltották a lángokat – jelentette az MTI tudósítója a helyszínről. Az első információk szerint senki nem sérült meg a tűzben.
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság tájékoztatása szerint a tűz valószínűleg az erkélyen keletkezett, jelenleg az oltás utómunkálatait végzik. A miskolci és a kazincbarcikai hivatásos tűzoltók több vízsugárral fojtották el a lángokat, valamint egy vízsugárral kívülről hűtötték az épület homlokzatát és oltották a tüzet a lakás égő erkélyén.
Jelenleg tart az épület átvizsgálása, a nyolcadik emelettől lefelé egyik lakásban sem találtak embereket. A tizedik emelet átvizsgálása még tart. Az egységek munkáját a megyei katasztrófavédelmi műveleti szolgálat irányítja a helyszínen.
A panelok között csavargott a róka szombat éjjel. Szombat késő este a kutyasétáltatásból hazatérve meglepődve tapasztalta Rutai Levente, hogy a Jereván lakótelep, Kodály Zoltán terén a négyemeletesek és a tízemeletesek között egy vörös róka szaladgált.
„5 méteres körzetébe nem sikerült jutnom, de így is tudtam róla készíteni egy képet a rókáról, ami a telefonnak, illetve a sötétnek köszönhetően elég zavaros, de a lényeg kivehető belőle.”
A www.panelvillanyszereles.com az adatok kezelésével összefüggésben az általa kezelt sütikről (cookie-k) bővebben az Adatkezelési Nyilatkozat útján tájékoztatja látogatóit.
Az Adatkezelési Nyilatkozat-ban tájékoztatást nyújtunk arra vonatkozólag, hogy weboldalunk felhasználása közben milyen személyes adatok érintettek, a személyes adatok kezelése körében követett elveinkről és gyakorlatunkról, valamint a Felhasználó jogai gyakorlásának módjáról és lehetőségeiről.
Feltétlenül szükséges sütik
Kérlek, először engedélyezd a feltétlenül szükséges sütiket, hogy elmenthessük a sütibeállítási preferenciáidat.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
Funkcionális sütik
Weboldalunkon a Google Analytics (GA) a Google Inc. webes elemzési szolgáltatását használjuk, amely összesített, ezért anonim statisztikai adatokat nyújt számunkra a látogatókról.
Ezek a sütik nem gyűjtenek olyan adatokat, amely egyedileg azonosítják a látogatót. Ezek a sütik összesített, ezért anonim adatokat gyűjtenek. Ugyanakkor böngészője beállításait módosíthatja. Bővebb információért olvassa el a „4.3 Sütik (cookie-k) törlése” című pontot. Ha ön nem engedélyezi ezeket a sütiket, nem tudjuk nyomon követni a weboldal teljesítményét.
A feltétlenül szükséges sütiket mindenkor engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
