Oázis a rengetegben. Kucserák Ferencné Gertrúd ízig-vérig közös képviselő. 376 családnak bizonyított: a szürke panelből is lehet barátságos otthon.

     „Csókolom, be szabad jönni ide cipővel?” – köszönt be fotós kollégám ezzel – amúgy a történet lényegét is összefogó – kérdéssel a Mancz János utca 4/b lépcsőházába. Lépcsőházat írok, de inkább előszobát kellene, hiszen a szerencsés lakók itt már rögtön az otthonukba léphetnek be. Szerencsések, mert nem mindenkinek adatik meg „egy” Kucserák Ferencné Gertrúd, vagy ahogy a lakói hívják, Trudi, aki lehengerlő, impulzív, tenni akaró, lelkiismeretes és folyton pörgő személyiségével valódi mini-oázist varázsolt a panelrengetegek sivárságában.

     Az ő barátságos lépcsőházaiban nincs dohos szag, de még a pincében sem, frissen festett falak, új postaládák, szép járólap, szőnyegek, dekorációk és virágok fogadják az érkezőket. Gertrúd már hajnali ötkor szellőzteti a házakat, öntözi az árvácskákkal teli virágládákat, és nevükön szólítva köszönti a munkába indulókat. Arra, mégis mikor alszik, azt válaszolja, az éjszaka arra való, hogy sötétség legyen. A katonás rend tán nem véletlen, hiszen hosszú évekig viselte a mundért, de ahol csak megfordult vezető lett. Diplomás közgazdász, ért a számok nyelvén, ami azt jelenti, a lépcsőházaiban tartozás nincs, megtakarítás annál inkább. A lakók pedig ragaszkodnak hozzá, és megbecsülik a munkáját. Kölcsönösen jó viszony ez. Az újságírónak meg a lehető legnagyobb öröm, amikor nem panaszról, hanem arról számolhat be, hogy valami szép és valahol, valami nagyon jól működik.

forrás: feol.hu