A panelban sütött házi kenyere és kalácsa is nagy sikert aratott ősszel a vásárhelyi Ízök Fesztiválján Tóth Ferencnének, akit arany fakanállal jutalmaztak.

     “– Hajnal 2-kor keltett az édesanyám, hogy reggelre közösen kisüssük a család kenyerét. 12 éves koromban dagasztottam először tésztát teknőben” – idézte fel a vásárhelyi Tóth Ferencné Julika néni, aki évtizedekkel ezelőtt költözött be Székkutasról Vásárhelyre, egy panellakásba, ahol most is többször nekilát a kenyérsütésnek.

     A 87 éves asszony leginkább akkor fog hozzá, ha a családja meglátogatja, ilyenkor 2,5 kilós veknivel örvendezteti meg őket. Nemcsak 4 gyermeke, 8 unokája és 1 dédunokája kóstolta már Julika néni házi kenyerét, a vásárhelyiek is – ősszel az Ízök Fesztiválján.

Már a liszt sem ugyanolyan

     “– Nagy örömömre sorban álltak a kenyeremért, amelyet előző este készítettem el. Nagy sikert aratott a nagymamámtól tanult úgynevezett 3 kilós kalács is. Többen megjegyezték: ilyen finomat még nem ettek” – mesélte, és csak azt sajnálja, hogy ma már kemence helyett gázsütőben, teknő helyett pedig tálban kell készíteni a finomságokat.

     “– Már a liszt sem ugyanolyan, mint régen. Annak idején a szüleim még Orosházán őröltették a búzát, abból készült igazán finom kenyér. Egy hétig is ettük az 5 nagy veknit, ha el nem fogyott idő előtt, mert kilencen voltunk testvérek” – hozzátéve: nemcsak sütni, dolgozni is megtanult édesanyjától és édesapjától, kislányként kapált, aratott, mikor milyen munka volt, s bár “szegények” voltak, sokkal nyugodtabban éltek.

Van ki tovább viszi

     “– Szívesen sütök-főzök, az egyik unokám pedig bejelentkezett, hogy meg szeretné tanulni a házi kenyér készítését, tovább folytatódhat a családi hagyomány.”
 

forrás: délmagyar.hu