„Tudja mit? Inkább hordja el a Gellért-hegyet, vagy lapátoljon ki minden homokot a Szaharából. Kevesebb idegeskedéssel, idővel, de leginkább jóval kevesebb pénzzel jár” – adta a jó tanácsot Snájdig Pepi, teljesen ingyen, Belaminak, a Zsibbadt brigádvezető teraszán.

     Tette ezt, ama mondatot követően, hogy a külváros nyugalmazott szépfiúja kijelentette: az ő fürdőszobájuk immáron olyan elhanyagolt, hogy igényesebb sertések sem fürdenének a kádjukban. Ezért aztán felújításba vágják a fejszéjüket, meg az összes megtakarított pénzüket.

     „– Na, ha magának van annyi pénze, amennyi egy panel fürdőszoba felújításához kell mai áron, jobb, ha őrzővédő szolgálatot is szerződtet. Mert momentán annál kevesebb pénzért is jól fejbe vernek egy embert sötét sarkon, világos bézbólütővel” – vigasztalt még egyet Belamin Plüss Eta. A megrendült, de szándékától el nem tántorított vénülő szép legény mindezek után kijelentette, hogy pesszimizmusuk nem illik egy, de még két uniós polgárhoz sem, s elviharzott a legközelebbi csempebolt felé.

     „– Csempe is, járólap is, az mind, összesen, valamennyi kedvezményünkkel 72 ezer forint, és ennél olcsóbban úgyse kap sehol” – közölte Bótos Ottó kínálómenedzser Belamival és bé nejével, Görcs Jolánnal, amikor a fürdőszoba felújítási akció első állomásként megérkeztek a város hetvenkilencedik csak és kizárólag lakásfelújításra szakosodott boltjába.

     „– De hát egy panel vécé, meg egy hozzá illesztett fürdőszoba mindössze akkora, hogy egy pincsikutya három részletben tud vakkantani, nem hogy megfordulni” – álmélkodott Belami az árak, meg a felújításhoz szükséges négyzetméternyi csempék láttán. Ottót, a Bótost momentán a pincsi kutyák fordulási szokásai nem érdekelték, így aztán Belamiék két üzlettel arrébb elköltöttek fürdőkádra, mosdóra, vécére, szerelvényeknek nevezett csapokra, kütyükre, bizgentyűkre, ki- és beegészítőkre, meg egy krómozott drótnak látszó, ám annál is igényesebb dizájnként a polcon fetrengő vécépapírtartóra 105 darab ezrest.

     Időközben a mesterek már verték a falat oly hevülettel, mintha abban a reményben dolgoznának, ők szabadítják ki fogságából Kőműves Kelemennét. A munkadíjról elmondták, hogy az se nem lesz kevés, se nem tűnik majd kevésnek, vagyis hívják nyugodtan reális árnak azt a kétszáz-valahány meg még tízezer forintot, amit vízszereléssel, meg rézcsövekkel együtt majd a hadművelet végén le kell perkálni.

     „– De hát ez tényleg reális ár” – mosta föl férjét Görcs Jolán.

     „– Tudom én, én ne tudnám?” – helyeselt Belami, majd egy boltban vett reális áron tükröt 27 ezer 700-ért, a tükör elé polcot (mert hogy az ezerszer inkább kell, mint sündisznónak az úthenger), ami csak 26 ezer 900 volt. Vagy amper, ki tudja már?

     „– Mit gondolsz, drágám, ha felcsempézik a falat ezek a drága jó szakemberek, nem illene rá, mondjuk, de csak mondjuk, úgy példaképpen, egy tükrös szekrény is? Mert hogy momentán láttam egy olyat, s nem is kértek érte többet 47 ezer forintnál” – érdeklődött férjénél Jolán. Majd heves mozdulatokkal elrángatta Belamit egy olyan kiállítási darab elől, amire 145 ezer 990 forint volt írva, s fürdőszoba szekrényként funkcionál majd valahol, csak éppen aligha Belamiéknál.

     „– Tükrös szekrény? Naná, vegyünk mindjárt kettőt!” – ujjongott Belami, Jolán, pedig több eladót is megnyugtatott, hogy férje koránt sincs olyan állapotban, hogy kényszerzubbonyt kéne ráadni.

     „– Meg egyébként is, ha most elviszik benyugtatózni, ki fog eljönni velem kádszifonért, meg vécényomó hengeres hacukáért?” – érdeklődött Jolán egy ajtófélfától, ami morc maradt és szótalan.

     A Panel Pál lakótelep panel lakásának panel fürdőszobájában egyébként minden munkafázis remekül haladt. A szomszédok a zajtól csak ritkán rángatóztak, a fal is legfeljebb öt helyen nyilatkozott úgy, hogy ő inkább tán kidőlne. Csupán a fürdőszobáról derült ki, hogy a 160 centis kád oda ugyan be nem fér, mert hogy a méretek hibáznak.

     „– Ugyan ne panaszkodjon már, hiszen a nagy mű elkészült, s Jolán olyan büszke rá, hogy csempevágót lehetne vele fogatni” – legyintett Belami jajszavára Smúz apu a Zsibiben.

     „– De hát 600 ezer forint, éppen annyi volt. Tudják maguk, mi pénz az?”

     „– Több volt az, de nem megérte? Meg egyébként is mit hitt? Egy olyan lakásban, ami a szabadpiacon ér már vagy 10 milliót, mégis mennyiért reparálnak egy fürdőlikat?” – kérdezte Cink Enikő.

     „– Tíz milliót? Akkor én milliomos vagyok?” – öntötte el vagy hatvankilenc vigyor Belami arcát, s Józsi csapos felé fordult. De Józsi jelzéséből gyorsan kiolvasta: a Zsibbadt brigádvezetőben a panelba fektetett milliók még egy nagyfröccshöz sem nyújtanak elég fedezetet.

forrás: Bátyi Zoltán